Székely Szabi
Székely Szabi
2020. március 18. 20:13

Itt a karanténban teljesen megpimpósodik az ember

Nem így terveztem ezt az egészet, nincs is semmi kedvem hozzá, de a lelkiismeretem, az orvosi tanács meg persze a többiek egészsége miatt is inkább az önkéntes, otthoni karantént választottam.

Korábbi utazásaim miatt és mivel olyan helyen is jártam, ahol megfordulhattak fertőzöttek, úgy döntöttem, hogy inkább otthon maradok, lemondom az összes programomat, hiszen tulajdonképpen minden halasztható… maximum egy kicsit szararc leszek. 

A podcast epizódok is ezért csúsznak. Felvehettük volna távolról az epizódokat, Tomi ezeket mindig meg szokta oldani, meg végülis egy fél stúdióm nekem is van itthon, de nem voltam ott fejben. Ezeket osztom most meg veletek.

Illusztráció: Házi karanténra figyelmeztetõ tábla egy családi ház ablakában
Ilyen táblákat helyeznek ki a hatósági karanténban levők házainál… Szerencsére én önkéntesen izoláltam magam, a fotó csak illusztráció!
fotó: MTI/Varga György

A szerkesztőségi szállóigét már most előre szeretném ellőni:

Buzi vagyok, nem orvos.

Így hát miután beszéltem az orvosommal, kigugliztam még pluszban a tüneteket, aztán elkezdtem figyelni magam… jön-e a láz meg a köhögés vagy a légszomj. Mivel ezeket utólag írom, nyilván ki lehetett találni, hogy nem jött, helyette valami teljesen más érzés állt be: a teljes céltalanság.

Nyilván lehet online is tartani az emberekkel a kapcsolatot, de hát azért az nem az igazi. A hetyke hétfőket, kúrós keddeket, szopós szerdákat, a mélytorkos csütörtököket és a Fisting Friday-eket (vagy ha az jobban tetszik, akkor pajkos péntekeket) el kellett engednem egy ideig. Lol kam, hát ki jár ilyen helyekre, főleg kinek van erre pénze? Viccet félretéve, egy darabig nem lesz buli, valószínűleg az önkéntes karantén után sem, mert, ha nem kaptam el semmit, akkor jobb lenne ezek után sem elkapni valamit.

Már az elszigetelődésem elején volt egy olyan gondolatom, hogy úgyis bezár az összes bulihely, csak idő kérdése. És be is zártak végül. Amúgy átérzem milyen nehéz lehet a vendéglátósoknak is, de szerintem azok hozták meg a felelős döntést, akik bezártak, ez nem vicc.

Egy nappal később kicsit helyretettem magamban a gondolatokat. Végülis, hogy lett egy kis időm, úgy döntöttem, hogy a tavalyi költözésem óta halogatott dobozkipakolásnak nekifogok.

Találtam is két évre visszamenőleg befizetetlen súlyadós csekkeket.

Ezen egy kicsit bepánikoltam, de aztán eszembe jutott, hogy a járvány azért sokkal durvább, úgyhogy „megnyugodtam”. Végül ezeket is elintéztem, természetesen interneten, mert amúgyis ki jár postára?

A dolgok lassan elkezdtek a helyükre kerülni és pár nap múlva már élveztem ezt a rögtönzött szabadságot, hiszen én osztottam be a saját időmet.

Az iskola 😱

Egyszer csak jött a hír, hogy most már csak távoktatásban tanítanak, így legalább az okulás alól nem mentesülök. Hurrá.

Járókelõ maszkban a Kossuth Lajos utcában Budapesten 2020. március 16-án
Maszkos járókelő a Kossuth Lajos utcában, Budapesten, 2020. március 16-án
fotó: MTI/Balogh Zoltán

Az elején még vicces volt, ahogy szenvednek a tanárok a technikával, de amikor csak két órányi távsegítség után indult el végre az online előadás, akkor elszomorodtam, hogy micsoda rendszerszintű probléma ez. Mármint, nem a tanárok problémája, hanem, hogy senki sem készíti fel őket. És, hogy miért pont egy ilyen szituáció kell ahhoz, hogy egy ilyen egyszerűen megoldható módon lehessen előadásokat követni.

„Who goes out on Mondays?”

Megtartottam az első karanténpartimat is. Online, videókonferenciával. Hatalmas buli volt, elszívtam egy cigarettát, a házban! Na, de hát ilyen időkben ne is legyen finnyás az ember – ahogy Jankám mondaná. Na még egy pohárkát azért megengedtem magamnak, mivel úgy fölhevültem, Ferikém.

Másnap Tomival beszéltem telefonon. Nagyon ő sem mozog, csak boltba jár ki. Most volt az anyukájának születésnapja, inkább nem látogatta meg. Kicsit készen van a lelkem, mert már borbélyhoz sem tud menni. Felajánlottam neki, hogy az önkéntes karanténom végén átruccanok budai rezidenciámból az ő budai rezidenciájába, és levágom a bongyor kis afrikai haját.

Hát ő még nem tudja, hogy én nem tudok hajat vágni, alig várom, muhaha…

Egy idő után rájöttem, hogy azért is volt állandóan nyomott hangulatom, mert nem mozgotam eleget. A szokásos konditerem kimaradt, napokig csak punnyadtam. Úgy döntöttem, hogy azért egy kis szabad levegő nem árthat, de csak ha távol maradok a többiektől. Beültem a kocsiba és egy elhagyatottabb helyen sétáltam meg kocogtam kicsit. Nem találkoztam senkivel. Utána beltéri home-kondi. Ettől azért jelentősen javult a közérzetem.

Tüneteim szerencsére máig nincsenek, úgy néz ki tehát, hogy eddig ezt megúsztam. Aki az önkéntes karantén mellett döntött, annak csak azt a pár dolgot tudom tanácsolni, ami nekem is bejött:

  • Ne vágjuk el a kommunikációt a többiekkel, azért a barátainkkal tartsuk a kapcsolatot, mert segít
  • Mozogni, mozogni, mozogni!! Otthon is csomó dolgot lehet csinálni a jógán át a súlyzózásig. Ha nincs súlyzó, akkor vízes palackokkal is lehet ilyen ínséges időkben próbálkozni.
  • Akármennyire is szeretjük a családtagokat, közeli barátokat… ne kockáztassunk. Velük is inkább messengeren tartsuk a kapcsolatot, amíg nem jár le a 14 nap.
  • A Netflix hamar unalmassá válik, jobb először inkább a házi elmaradásokkal kezdeni (pl. rendrakás, dolgok átválogatása)
  • A szomszédok bármelyik epizódja igazi csemege ilyenkor!

Maradjatok erősek, tartsatok ki! Szívszerelemeim vagytok, meg tudjátok csinálni!

A címlapkép illusztráció… 🙄


Szólj hozzá
facebookon!

Szólj hozzá
facebookon!