Tomi Falcsik
Tomi Falcsik
2020. március 25. 06:55

Ehhez miért egy járvány kellett?

A napokban azért mindenki megtapasztalhatta, hogy a legtöbb dologhoz igazából nem kell személyesen megjelenni. Mindenki tud otthonról tanulni, meg dolgozni is.

Na jó, az igaz, hogy a pékek, szakácsok vagy árufeltöltők mondjuk lényegesen nehezebben tudnak otthonról dolgozni.

Katonagyerekként úgy nő fel az ember, hogy minden túlélős és háborús sztorit hall és ismer. Akaratlanul is megtanulja, hogy mit érdemes elraktározni veszély esetén és mit nem. Így például az első dolog, amit a járvány kitörésekor tettem, az a házi gyógyszerkészlet csekkolása volt.

Szerencsére nincs olyan krónikus betegségem, ami miatt gyógyszert kellene szednem, de láz- és fájdalomcsillapító, allergiagyógyszer, bőr- és nyálkahártyafertőtlenítő… ilyesmik azért minden háztartásba kellenek.

Sajnos azonban szomorúan tapasztaltam, hogy idén lejárt a készlet jelentős része, így hát fel kell tölteni. Jól is döntöttem, hogy még a kitörés elején mentem gyógyszertárba –mint utólag kiderült–, hiszen éppen, hogy csak tudtam még venni egy-egy doboz ibuprofént és paracetamolt.

Március 25-én a gyógyszertárban nem volt már semmilyen márkájú paracetamol hatóanyagú gyógyszer.

Várakozók egy budapest gyógyszertárnál
Várakozók egy budapesti gyógyszertárnál 2020. március 13-án
fotó: MTI/Mónus Márton

Elkapkodták ugyanis az emberek. Pedig ez nem egy speciális gyógyszer, a legegyszerűbb fájdalom és lázcsillapító.

Mondjuk az is igaz, hogy népnemzetünk infektológus főorvosa, a méltán híres Szlávik doktor úr hosszasan taglalta, hogy paracetamolt kell szedni, mert az ibuprofén súlyosbíthatja a koronavírusos betegek tüneteit. Ami aztán kiderült, hogy nem igaz.

Security Check Required

No Description

Már március 18-án lehetett tudni, hiszen a WHO twitteren is megosztotta, hogy nincs klinikai adat arról, hogy az ibuprofén ilyet tenne.

Március 22-én, Szlávik doktor úr az ATV-n még nem tudott erről. ¯\_(ツ)_/¯

De hát én buzi vagyok, nem infektológus.

World Health Organization (WHO) on Twitter

Q: Could #ibuprofen worsen disease for people with #COVID19? A: Based on currently available information, WHO does not recommend against the use of of ibuprofen.

Mi lesz ha…

Egyetlen hatalmas félelmem végülis az volt, hogy mi lesz, ha egyszer orvoshoz kell menni. A rendelőben garantáltan összeszed az ember bármit, még békeidőben is.

Egyébként is utálok orvoshoz menni, mert időigényes, be kell menni hozzá a belvárosba, ott nincs parkolóhely, kellemetlen emberek közé kell bezsúfolódni ki tudja meddig, pedig legtöbbször csak egy rendelvényre kapható gyógyszer kell, szóval egy darab sajtpapírért megyek.

És akkor egyszer csak megtörtént: a nagy takarítások és fertőtlenítések közepette sikeresen belenyúltam a szemembe (igen, tudom, nem kell elmondani, köszi, véletlen volt, tényleg).

Nem is kellett sokat várni a sikerre. Felnőttfilmek színészeinek nem szokott úgy bedurranni bizonyos testrészük (mondjuk a bicepszük), mint ahogy a bal szemhéjam. Volt már ilyen a történelem során. Ilyenkor bemegy az ember a rendelőbe, kivárja a sort, kap rá antibiotikumos szemcseppet, aztán hello.

Na, de hát most korona-para van!

Két választásom volt. Az egyik, hogy elmegyek magánrendelésre, ami nagyjából úgy néz ki, hogy 25 ezer forint egy rendelvényért, de hát arra is általában pár napot várni kell, mire időpontot adnak, a másik a helyi rendelőintézet.

Nyilván a másikat választottam, a helyi rendelőintézetet. Felhívtam a központi számukat, elpötyörésztem a menürendszerben, de mire felfogtam volna, hogy mit motyog a korosodó hölgy hangján duruzsoló gép már fel is vette egy kezelő. Vázoltam, hogy nem igazán akarok bemenni ilyen ínséges időkben, de hát csak beszélnék egy szemésszel.

Na, de ami ezek után jött!

„Rendben, kapcsolom a szemészetet! Majd azt tudja azért, hogy ilyenkor föltöltjük a felhőbe a receptet, és akkor ide nem kell eljönnie, csak a gyógyszertárba, jó?”.

— mondta a kedves hölgy és mire felfogtam, hogy mi történt, már fel is vette az orvos a telefont. Nagyjából két perc alatt megállapítottuk, hogy ez szemhéjszéli gyulladás, már írja is a rendelvényt a szemcsepphez. Ennyi. Két perc.

Háziorvos fogadja a betegek telefonhívását miskolci rendelőjében
Háziorvos a rendelőjében 2020. március 24-én. A koronavírus-járvány miatt a háziorvosok lehetőség szerint csak telefonon tartják a kapcsolatot a betegeikkel, személyesen kizárólag nagyon indokolt esetben találkoznak a páciensekkel.
fotó: MTI/Vajda János

Elnézést, tessék?

Én tíz éve várom már ezt a pillanatot, hogy egyrészt elég legyen egy telefon és felnőttek módjára megbeszéljünk egy ilyen egyszerű dolgot, másrészt meg, hogy a gyógyszertárak végre beleszálljanak az internetekbe és egy központi rendszerből kinézzék, hogy mit kell nekem kivenniük a fiókból.

Mert, hogy egyébként a gyógyszertárakban látszólag a legtöbb termék –számomra meglepő módon– amúgy nem gyógyszer, hanem segédeszköz meg vitamin vagy étrendkiegészítő… ha nem éppen homeopátiás sarlatánság.

Amikor meg egy totál egyszerű dolog kellene, mondjuk ibuprofén vagy paracetamol, akkor azt a fehér köpenybe bújt pénztárostól kell kérni, aki éppen azzal van elfoglalva, hogy a pult és a raktár között hurcibálja a lábgomba-ellenes krémeket, orrspray-ket, láz- és fájdalomcsillapítókat, miközben éppen tíz szépkorú honfitársunk támadja meg rendelvények hadával.

A világ fejlettebb részein ezt úgy oldják meg, hogy kiteszik szépen a vény nélkül kapható gyógyszereket a polcokra, aztán mindenki odaviszi a pénztárhoz azt, amelyik kell neki és így nincsenek feleslegesen terhelve a gyógyszerészek.

Na, de örüljünk most annak a kis jónak, ami van, bár azon azért elgondolkodhatunk, hogy ehhez miért egy válság kellett, illetve, hogy nem akarjuk-e esetleg megtartani ezt a járvány után is.

Címlapkép: MTI/Vajda János


Lájkolj minket
facebookon!

Lájkolj minket facebookon.