Szekeres Zsolt
Szekeres Zsolt
2020. július 20. 18:34

Pert nyert egy transznemű menekült Magyarországgal szemben

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (strasbourgi bíróság) múlt héten hozott ítéletében elmarasztalta Magyarországot, amiért nem tette lehetővé egy transznemű férfi menekültnek, hogy nemét és nevét nőről férfire változtassa.

A döntés a jelen helyzetben önmagán túlmutató jelentőséggel bír, mert jelzi, hogy a strasbourgi bírák továbbra is kiállnak a transzneműek emberi jogai mellett – ellentétben Magyarország kormányával.

A pereskedés azonban önmagában nem elég, hogy orvosoljuk a jogtipró intézkedések okozta károkat.

Rana Iránban született, és már kiskorában férfinak érezte magát. Bár Iránban elviekben létezik egy eljárás a születési nem megváltoztatására, a gyakorlat sokszor kegyetlen, a transzneműek pedig könnyen széleskörű társadalmi diszkrimináció és kitaszítás áldozatai lehetnek.

Ezt a tényt a magyar menekültügyi hatóság is megerősítette akkor, amikor 2015-ben menekültként ismerte el Ranát.

A határozat
Illusztráció: A 2019-es Látható transzok kiállítás egyik darabja, a határozat, mely alapján a születési anyakönyvi kivonat már a helyes nemre és új névre állítható ki.
Fotó: QUEERLIFE.CO/Tomi Falcsik

Logikus lenne, hogy ha valaki a transzneműségére hivatkozva kér menedékjogot, amit egy állam biztosít is számára, akkor nem kérdés, hogy új iratain is a valós neme és neve fog szerepelni. A férfi kérte a magyar hatóságoktól, hogy ne nőként, hanem férfiként tartsák nyilván és ennek megfelelő személyi okmányokkal lássák el. A szebb időkben is bizonytalan magyarországi eljárás azonban csak azoknak tette lehetővé ezt, akik rendelkeztek magyar születési anyakönyvi kivonattal, Ranának pedig ilyen nem volt. Erre hivatkozva kérelmét elutasították. Az ügy a magyar Alkotmánybíróságig is eljutott, ezzel együtt pedig a strasbourgi bírósághoz is.

A két bíróság közül az Alkotmánybíróság (AB) hozott gyorsabban döntést, és megállapította: nem alkotmányos, hogy a Magyarországon jogszerűen élő külföldieknek nem elérhető nemük és nevük jogi elismerése. Az AB 2018. december 31-ig adott időt az Országgyűlésnek, hogy törvényben rendezze a helyzetet.

Bár az alapügy nem magyar transzneműekről szólt, beszédes lehet, hogy Sulyok Tamás, az AB elnöke a döntéshez fűzött különvéleményében arról írt: meg kell fontolni a nem és név jogi elismerésének teljes körű újraszabályozását, akár azzal, hogy külön törvényt fogadnak el róla. Feltehetően ekkor nem a 33-as cikkre gondolt.

Az AB után a strasbourgi bíróság is kimondta, hogy sérült Rana magánélethez való joga azzal, hogy semmilyen reális utat nem biztosítottak neki a magyar hatóságok, hogy valós nemét és nevét elismertesse.

Minden államnak szuverén joga meghatározni, hogy ezt milyen eljárással teszi meg, de a lehetőség teljes hiánya jogellenes.

A nem és a név ugyanis az ember identitásának központi eleme.

Az államoknak nem csak, hogy tartózkodniuk kell attól, hogy valakit ezek miatt hátrány vagy elnyomás érjen, de kifejezetten tenniük is kell annak érdekében, hogy ezek a jogok érvényesüljenek. Ehhez pedig megfelelő törvényt kell alkotni, ami lehetővé teszi, hogy az emberi jogok érvényesülése ne csak elméleti lehetőség legyen, hanem a gyakorlatban is elérhető.

Ez döntés azért nagyon fontos, mert egyértelművé teszi: a bíróság továbbra kész és hajlandó megvédeni a transzneműek emberi jogait.

A Transvanilla közlése szerint jelenleg is számos ügy vár még a bíróság döntésére, és egyelőre semmilyen jel nem utal arra, hogy ezekben eltérjen következetes gyakorlatától. Vagyis újra és újra felelősségre fogja vonni Magyarországot azért, mert nem tette lehetővé a nem és név jogi elismerését egy gyors, hozzáférhető és átlátható eljárásban.

2018. december 31. már régen elmúlt, de a transzneműek jogaiban nem, hogy az AB által elvárt pozitív változások nem következtek be, hanem épp azzal szögesen ellentétes törvénymódosítást fogadtatott el az Országgyűléssel a kormány.

emberek transz zászlóval a 2019-es Budapest Pride-on
Transzparens a 2019-es Budapest Pride-ról.
Fotó: QUEERLIFE.CO/ S.E.

Sajnos nem szokatlan, hogy a kormány az emberi jogokra nem mint védendő értékre, hanem a korlátlan hatalomgyakorlás útjában álló akadályra tekint. A 33-as cikként elhíresült módosítás a szokásosnál is indokolatlanabb, észszerűtlenebb és kegyetlenebb elfogadása mégis sokkoló volt.

A Transvanilla Alapítvány a módosítás hatályba lépésének napján máris megtámadta az új szabályozást az AB-n, az Amnesty International és a Háttér Társaság pedig a nyilvános nyomásgyakorlással igyekszik rábírni az alapvető jogok biztosát, hogy tegye a dolgát, és kérje ő is a 33-as cikk eltörlését.

A 33-as cikk, bár meggyőződésem, hogy ideiglenes jogi helyzet csak, mégis sok ember életét nyomorítja meg és teszi még nehezebbé. Fontos, hogy megvédjük a jogaikat, de legalább ugyanennyire fontos, hogy más téren is megkapjanak minden segítséget ebben a kegyetlen helyzetben, például a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ-szekciójának pszichológusaitól.

A szakembereken túl azonban mindenki tehet a saját hétköznapi életében is azért, hogy a társadalmat szétszakító igazságtalanságok visszaszoruljanak.

Nagyon nagy szükség van az odafordulásra, tájékozódásra, beszélgetésekre, önkénteskedésre, mert bár törvények jönnek és mennek, de az őket motiváló aljasságnak az emberekre, a társadalomra gyakorolt hatását nem tudjuk egyik napról a másikra egyedül csak pereskedéssel eltüntetni.


Szólj hozzá
facebookon!

Szólj hozzá
facebookon!