tomiofficial
tomiofficial
2019. október 9. 04:02

Meleg vagyok, menekült státuszt kérek

Itt vagyunk a 21. században és az LMBTQ+ embereket még a mai napig üldözik. Több mint 70 országban illegális cselekmény azonos nemű kapcsolatban élni, arról nem is beszélve, hogy hány országban jár halálbüntetés a heterótól eltérő szexuális orientáció miatt. 

Második alkalommal rendezték meg a borzasztóan hosszú nevű “Advances In Evidence-Based Psychotherapy For Working With Sexual And Gender Minorities” konferenciát. Szerencsére csak a neve volt hosszú és unalmas. ¯\_(ツ)_/¯ Az eseménynek a CEU adott helyett — még Budapesten.

A panelbeszélgetések egyike az Európába érkező LMBTQ+ menedékkérőkről szólt. 

Aggodalomra semmi ok, nem a kvóta-kérdés és nem hitvallások voltak terítéken.

Kezdjük az elején: az a kisebbség, amelyet bármiért is üldöznek előbb vagy utóbb, de el fog menekülni az üldöztetés elől, ha teheti. A kérdés persze, hogy hova. A panelen annak néztünk utána, hogy mi történik akkor, ha az Európai Unióba jönnek. 

Szekeres Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság jogi előadója egy prezentációval kezdte a panelt. Előadásában kitért arra, hogy a világ számos helyén még mindig üldözik az LMBTQ+ embereket. 

dr. Szekeres Zsolt,  a Magyar Helsinki Bizottság jogi előadója tart előadást egy pódiumnál
Szekeres Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság jogi előadója | Fotó: QUEERLIFE.CO/ Tomi Falcsik

A kivetítőn megjelenő világtérképen aggasztóan sok ország van besatírozva, azonban Kuba érdekes módon fakó marad. 

Mire ez feltűnik, már jön is a meglepő #TIL momentum: olyan országok is léteznek, ahol annak ellenére, hogy a homoszexualitás ugyan nincs kriminalizálva (tehát törvény nem tiltja), de nem is védi semmilyen törvény a diszkriminációval szemben az LMBTQI+ embereket, sőt, valójában akár üldözhetik is őket. Kuba pont ilyen.

AZ 1951. ÉVI GENFI KONVENCIÓ

Teszünk még egy gyors kitérőt a menekültügy legpregnánsabb nemzetközi dokumentumához.

A menekültek helyzetére vonatkozó egyezményben (más nevén az 1951. évi genfi konvenció) határozták meg, hogy mi alapján minősül valaki menekültnek, illetve, hogy az egyezményt aláíró államokban milyen jogi védelem és támogatás illeti meg a menekülteket.

Ez a dokumentum egyébként azt is teljesen egyértelműen kijelenti, hogy a menekültek nem küldhetők vissza olyan országba, ahol üldöztetésnek lehetnek kitéve.

Ez később még érdekes lesz.

illusztráció
illusztráció | Fotó: Rostyslav Savchyn

Szóval ennek a dokumentumnak az értelmében mindenki menekültnek minősül, aki faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt nem akar visszatérni országába.

Minthogy 1951-ben még nem látták előre, hogy milyen konkrét csoportokat üldöznek majd a jövőben, általánosságban fogalmaztak, amikor a “meghatározott társadalmi csoportokhoz való tartozása” kifejezést használták. Ennek alapján tehát nemcsak az LMBTQ emberek, hanem az őket támogató emberek is beletartozhatnak ebbe a csoportba.

Az EU-s jogban (és egyébként Magyarországon is) a szexuális orientáció a személyiségünk egy megváltoztathatatlan részét képezi, melyet nem rejttethetünk el, nem titkoltathatunk, és ezért nem is diszkriminálhatunk senkit. Mondhatjuk tehát, hogy eszerint “egy meghatározott társadalmi csoporthoz” tartozik, aki például meleg.

Ennek alapján kaphat menedékjogot az Európai Unióban és Magyarországon is egy LMBTQIA+ ember.

De hogyan működik mindez a valóságban?

“Képzeljük el, hogy valaki megérkezik Magyarország határára – mondjuk normálisabb időben, amikor nincsenek tranzitzónák, rendőri túlkapások és ilyesmik, mint amivel az elmúlt pár évben foglalkozunk – és azt mondja, a rendőröknek: menedékjogot szeretnék, mert meleg vagyok. Hogyan dolgozzák ezt fel? Honnan tudjuk, hogy tényleg meleg-e a menedékkérő?”

– vázolta fel az alapproblémát Szekeres Zsolt.

Peres ügyekben általában a bizonyítás azt terheli, aki állít valami. A menedékkérőknek azonban nem bizonyítani kell történetüket, hanem elég „csak” valószínűsíteni. Országunkból menekülvén egyébként nyilván ritkán kapunk kétnyelvű, írásos határozatot arról, hogy visszatérésünk esetén szexuális orientációnk miatt azonnali kivégzésre terjesztenek fel bennünket, ez tehát érthető is.

Tesztek

Három névtelen, meleg menedékkérő esetét hozza fel példaként Szekeres Zsolt. A hollandoknál történt az eset, itt kértek menedékjogot, de mindhármukat elutasították.

Az egyik menedékkérő úgy gondolta, hogy ha videóra veszi, miközben szexel a fiúbarátjával, az talán “elég” lesz.

Általában azért utasítottak el menekülteket, mert például nem volt elég kiterjedt ismerete a meleg szubkultúráról vagy nem tudták a pride zászló (a szivárvány) színeinek jelentését. Vagy éppen azért, mert nem tudtak helyi meleg szervezeteket említeni. Esetleg egyszerűen nem voltak eléggé “buzisak”.

Hát tegye fel a kezét az, aki amúgy maradéktalanul tudja legalább a budapesti meleg szervezeteket és azt, hogy hol lehet megtalálni azokat. Nem is beszélve a zászló színeinek jelentéséről.

Természetesen ezeket a döntéseket megtámadták az Európai Bíróságon és nyertek. Egyébként is életszerűtlen, hogy valaki, aki egy olyan országból érkezik, ahol akár az életébe is kerülhet a mássága, az olyan kiterjedt LMBTQ ismeretekkel rendelkezzen, mint egy gender studies professzor.

A holland bíróság így meghátrált, de az Európai Bíróság véleményét kérte, hogy mégis hogyan bizonyosodhatnak meg a menedékkérők szexuális orientációjáról.

Ez 2012-ben történt, akkor egy fontos döntés született: a szexuális orientációt nem lehet orvosi vizsgálattal*, videófelvétel benyújtásával vagy olcsó sztereotípiákra való alapozással bizonyítani. Ez az egész EU-ra vonatkozik.

* Orvosi vizsgálat során például pornográf fotókat mutatnak a menedékkérőnek és azt vizsgálják, hogy erre erekcióval reagált-e a jelentkező.

Orvosi vizsgálat-e a pszichológiai vizsgálat?

A magyar hatóságok bár azt betartották, hogy nem vetik alá a fentieknek a menedékkérőket, a pszichológiai vizsgálat azonban nem orvosi vizsgálat, így ezt 2015-ben előszeretettel alkalmazták. 

“F” — A tesztelhetetlen tesztelése

2015-ben “F”, egy nigériai meleg meledékkérőt azért utasítottak el, mert a Rorschach-teszt nem erősítette meg a homoszexuális orientációját, visszaküldték volna Nigériába.

Nigériában kínzás vagy halál várt volna “F”-re.

Ennyit arról, hogy a menekültek nem küldhetők vissza olyan országba, ahol üldöztetésnek lennének kitéve. “F” Bírósághoz fordult az ügy miatt, a bíróság végül döntést hozott: nem lehet pszichológiai tesztekkel vizsgálni a szexuális orientációt. Ezek a tesztek — azon túl, hogy a tudományos világban is erősen megkérdőjelezettek — túlságosan beavatkoznak a menedékkérő magánéletébe, ráadásul nem produkálnak megbízható eredményt.

2015 óta az LMBTQI+ menedékkérők szexuális orientációjat tehát nem vizsgálhatják pszichológiai tesztekkel. Ehelyett a hatóságok embereit ki kell képezni arra, hogy felismerjék a menedékkérők orientációját, illetve, hogy az igazat állítják-e róla a menedékkérők. 

A pódiumot dr. Hárdi Lilla pszichiáter veszi át, a Cordelia Alapítvány orvos igazgatója. Elmondta, hogy alapítványa 1996-ban azzal a céllal jött létre, hogy segítséget nyújtson a Magyarországra érkező, kínzást vagy más súlyos traumát átélt menedékkérőknek, menekülteknek és családtagjaiknak. 

dr. Hárdi Lilla tart előadást egy pódiumnál
dr. Hárdi Lilla | Fotó: QUEERLIFE.CO/ Tomi Falcsik

Rávilágított dr. Hárdi, hogy az LMBTQ emberek különleges, egyedi traumákkal néznek szembe. Belső tényezők mint a gender diszfória, internalizált heteroszexualizmus és homofóbia, depresszió, szorongás, öngyilkossági hajlam — csak pár a rengeteg közül. A diszkrimináció, marginalizáció, büntetőeljáráok vagy akár a kínzás valamilyen formája, pedig mint külső tényező. Ezek mind olyan speciális esetek, amik heteroszexuális menekülteknél nem vagy kevésbé gyakran fordul elő. Ezért is külön fordítókat, tolmácsokat képeznek ki LMBTQ témában.

Előadása közben egy érdekes mondatot hallhatunk tőle:

A menedékkérők menekülnek egy olyan országból, ahol nem látják őket szívesen egy olyan országba, ahol … hát szintén nem. 

És hát gondoljunk csak bele, hogy milyen nehéz lehet egy menedékkérőnek beilleszkednie egy olyan társadalomba, amelyik nehezen vagy egyáltalán nem fogadja el őt. Mindemellett az ide vezető út alatt fizikai erőszak, kínzás, vagy akár szexuális erőszak áldozatai is lehettek a menedékkérők, amelyet szintén kezelni kell valahogy. Ezekben is segítséget nyújt a Cordelia Alapítvány.

dr. Hárditól Rózsa Krisztián, a Queer World Norway főtitkára veszi át a pódiumot.

Rózsa Krisztián, a Queer World Norway főtitkára tart előadást
Rózsa Krisztián, a Queer World Norway főtitkára | Fotó: QUEERLIFE.CO/ Tomi Falcsik

minden meleg csinálja hátulról

– indított az erős felütéssel Rózsa. Korábban erre a sztereotípiára alapozták a szexuális orientáció megállapítását, így rektális vizsgálatra vagy a feminin vonások jelenlétére alapoztak. Természetesen az állításnak semmi köze a valósághoz. 

DSSH MODELL

A DSSH modell (Difference, Stigma, Shame, Harm– azaz Eltérés/másság, Stigma, Szégyen, Ártalom) segítségével elvileg meg lehet állapítani a menedékkérő szexuális orientációját. 

kép egy előadás diájáról
fotó: QUEERLIFE.CO/ Tomi Falcsik

A modell alapvetően úgy működik, hogy például megkérdezik, mikor jöttünk rá, hogy melegek vagyunk, azaz mások mint a többiek. Ebből eljutunk aztán a stigmáig, ilyen az, amikor például a közvetlen környezetünkben elítélik, büntetendőnek mondják a homoszexualitást. Ebből következik a szégyen érzése, és természetesen az ártalom, ami lehet akár börtön, családon belüli erőszak, szexuális bántalmazás… 

Rózsa Krisztián szerint azonban ezzel a módszerrel is problémák vannak.

Amikor nem működik

Néha ugyanis évekbe telik, mire a szükséges bizalom felépül a menedékkérővel. Mire az internalizált homofóbiát leépítik, feldolgozza a menedékkérő a traumáit, bátorságot gyűjt, az rengeteg idő. Egy ilyen helyzetben pedig az ember sokszor nem tud nyíltan és hitelesen beszélni arról, hogy miket szenvedett el. 

Ha valakit kínoztak vagy megerőszakoltak, miközben menekült, az nem biztos, hogy szeretne erről hosszasan beszélni.

Amikor a menedékkérő eljárásában feltesznek egy konkrét kérdést, például, hogy milyen bántalmazások érték melegként, arra részletesen kifejtett válasszal kellene szolgálni, de másfél-két mondatnál több egyszerűen nem jön ki a menedékkérőből.

Ilyenkor nem biztos, hogy ez a módszer a legmegfelelőbb ahhoz, hogy alátámassza a jelentkező szexuális orientációját.

Egy konkrét esetben egy meleg menedékkérő interjúja során a menedékkérő tökéletesen körülírta saját másságát. Beszélt arról, hogy vannak hozzá hasonló barátai, arról, hogy hogyan szeret öltözködni, a divatról, hogy milyen zenei irányokat kedvel, tehát tulajdonképpen egy teljesen átlagos meleg férfiként viselkedett. Bár nem tette hirdetőtáblára másságát, az interjúból teljesen egyértelműnek kellett volna lennie, hogy meleg. 

Az interjúztató szerint – mivel a menedékkérő nem hirdette másságát — a jelentkező metroszexuális volt, így országa fővárosba visszamehetett volna, hiszen más metroszexuálisok is élnek ott, azt a törvény nem bünteti. Ezt természetesen bíróságon megtámadta a jelentkező és nyert is.

Egy másik esetben a menedékkérő prostitúcióra kényszerült korábban. Az eljárás alatt korábban már ugyan állított valótlanságot, de nem emiatt lett hiteltelen. A bíróság szerint nem lehet hitelt érdemlően megállapítani a menedékkérő szexualitását arra a tényre alapozva, hogy férfi partnerével él kapcsolatban, hiszen más számára már biztosított szexuális szolgáltatást. Ennek alapján ez pedig egy érdekkapcsolat is lehet a menekült státusz megszerzése végett.

Újra felhívnám a figyelmet, hogy ezek a történetek Norvégiából származnak.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen eljárásban egyáltalán miért merül fel valakiben, hogy ne az igazságot és csakis a színtiszta igazságot mondja. Amikor valótlanságot állít egy menedékkérő, akkor általában arról szokott szó lenni, hogy az útja során csempészek, esetleg más menekültek “tuti receptekkel” állnak elő, amelyet egy olyan beszűkült tudatállapotban, amiben egy menekülő ember van, nem biztos, hogy kellőképpen tudnak mérlegelni. Így lesz a 17 éves menekültből “19 éves”, vagy egy biszexuális fiúból “meleg”.

A panel végén felmerültek még kérdések a transz menedékkérők helyzetével kapcsolatban, ami nem meglepő módon szintén nem rózsás. A hormonkezelés alatt álló transz emberek legális forrásból Norvégiában például nem tudják beszerezni a hormonkezeléshez szükséges gyógyszereiket, hiszen az egészségbiztosítás csak alapellátást biztosít. Az alapellátásnak ez pedig nem része.

De az is felmerült, hogy a homoszexualitást nevesítik törvényben, kriminalizálják és ez alapján diszkriminálják is a homoszexuálisokat, ez pedig erős alap a menedékkéréshez. A transz emberek azonban különösen nehéz helyzetben vannak, hiszen országuk törvényei alapján lehet, hogy a transzneműség nem tiltott, ennek ellenére ugyanolyan veszélynek vannak kitéve, mint a melegek.

Olyan eset is szóba került, amikor egy 1997-es újságcikkel próbálták bizonyítani a hatóságok, hogy a helyzet valójában nem is olyan rossz, hiszen egy előadóművész nyíltan vállalta másságát.

Nem egyszerű tehát és még egy a miénknél erősebb demokráciában is hatalmas nehézségbe ütköznek a menedékkérők, főleg, ha LMBTQI emberekről van szó.


Kövess minket facebookon.

Kövess minket facebookon.