Londoni pride — nővérünk szemével

Londoni pride beszámoló nővérünktől, Pink Sampánytól

A londoni pride-ot, azaz a Pride In Londont nehéz lenne bármihez is hasonlítani, ATÉLNI pedig egy olyan élmény, amit meg aztán végképp nehéz szavakba önteni. Egy próbát viszont megér, hiszen nemcsak a világ egyik legnagyobb ilyen jellegű rendezvényéről van szó, hanem az egyik legszórakoztatóbbról is.

Londonban június olyan, mint egy második tavasz, csak ilyenkor nárciszok es magnóliák helyett szivárványok nőnek mindenhol. Üzletek, éttermek, kávézó láncok, hivatalok, utcák, városrészek borulnak buzeranciás ünnepi díszbe a lehető legváltozatosabb módon. Vannak, akiknek helyből sikerül – ilyen például a Selfridges, a világ egyik legismertebb áruháza, aminek homlokzatán az ÚJ és teljesen inkluzív LGBTQI+ zászlók lobogtak.

Vannak azonban, akiknek még nekifutásból sem nagyon megy a dolog: lásd a Marks & Spencert, akik elég keményen befürdötek az új LGBT szendvicsükkel. Egy mondatban összefoglalva a bukást: a helyi ’specialitásnak’ számító (lol) BLT vagyis bacon, lettuce, tomato szendvicset gondolták újra guacamoléval, csakhogy bénácska módon valami kiadja az LGBT betűszót… FAIL.

Marks and Spencer LGBT Sandwitch
A M&S LGBT szendvicse

No mindegy, erről a témáról egy külön cikket is lehetne írni könnyedén, az azonban nem vitatható, hogy a júniusi felszopás amúgy teljesen hatásos.

A felvonulást követő hétfőn munkába jövet persze már nyoma sem volt a szivárványoknak. Olyan gyorsan kerültek le, mint a ruhák egy Grindr ’randin’.

A felvonulás

Idén viszonylag keveset sikerült elcsípni magából a felvonulásból, ami amúgy alaphangon három – négy órás és a város legforgalmasabb részein vezet keresztül ezzel bénítva meg (pozitív értelemben) London belvárosát. A figyelem végülis kijár nekünk.

A Regent Streethez érve és a tömeget látva rögtön megdobban az ember szíve:

egyszerre látni ennyi LGBTQI+ embert es ennyi heteró, cisz barátot akik mind nyitott gondolkodásmóddal érkeztek egy jó és fontos cél támogatásának érdekében már önmagában is elég lenne.

Látni viszont a felvonulókat, azt, hogy a HADSEREGTŐL kezdve, világmárkák dolgozóin át kisebb, önerőből fenntartott szervezetek sétálnak hosszú kilométereket egészen magával ragadó.

A gyerekekről és a családokról mar nem is beszélve: az ő jelenlétük talán mindennél fontosabb, hiszen a kis lurkók viszik majd tovább a hagyományt.

A belváros

A felvonulást követően kicsit kibővült a kétfős társaságunk egy munkatársunk és az ő barátai által. Az egyikük javaslatára a délután nagy részét egy klubban töltöttük a Sohoban, ami ugyan fullon volt, de mégis kicsit nyugisnak tűnt a kinti tébolydához viszonyítva. A hely és az élmény több volt, mint szürreális: a fehérnemű-katalógusból kilépett félmeztelen fiúkákon át, a drag queeneken keresztül bárkibe és bármibe bele lehetett botlani a helyen – de csakúgy, mint a nap korábbi részében, mindent a jó ízlés keretein belül, bármit is jelentsen ez.

Továbbindulni viszont nem volt egyszerű. Az egész negyedben akkora tumultus volt, mintha a Sziget fesztivál nagyszínpada előtti tömeg hömpölygött volna mindenhol. A szórakozóhelyek, bárok, éttermek csordultig megteltek, a környező lakások ablakaiból is szinte lógtak ki az emberek – mindenki részese akart lenni az élménynek.

Egy idő után viszont elkezdett kellemetlenné válni a tömegnyomor, szóval ideje volt tovább állni…

A nap végén…

Innentől az este – meg az éjszaka – mindenkinek máshogy alakult. A legtöbben valószínűleg valami park vagy szórakozóhely felé vették az irányt, csillámban és italokban fürdőzve.

Engem már mamifalva békessége csábított leginkább, szóval megindultam én is a még mindig hömpölygő tömegből kifelé és itt kezdődött az, ami kissé talán lehangoló volt. Látni, ahogy azonnal elkezdték bontani a kordonokat a nap vége felé, amik itt nem a felvonulók védelmét szolgálják, sokkal inkább a tömeg irányítását.

Olyan volt, mintha szinte varázsütésre ért volna véget a tündérmesének az a része.

Ami pedig kifejezetten szomorú volt, az a mérhetetlen szemét, amit boldog-boldogtalan maga után hagyott. Fontos részt venni a Pride-on, de a környezetre sem árt közben odafigyelni, különben nem nagyon lesz hol felvonulni.