Tomi Falcsik
Tomi Falcsik
2020. március 2. 05:39

The Queen of Ireland

Sajnálhatja aki lemaradt a múltheti The Queen of Ireland filmvetítés eseményről. A film és az azt követő beszélgetés is kifejezetten hiánypótló volt.

A vetítéssel egybekötött beszélgetést az Amnesty International Magyarország, Írország Nagykövetsége és a CEU Human Rights Initiative szervezte.

Az eseményt Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója nyitotta meg.

Vig Dávid, az Amnesti International Magyarország igazgatója
Vig Dávid, az Amnesti International Magyarország igazgatója beszél
fotó: QUEERLIFE.CO/ Tomi Falcsik

A filmvetítés előt őexcellenciája Ronan Gargan, Írország magyarországi nagykövete is beszédet mondott.

Őexcellenciája Ronan Gargan ír nagykövet az eseményen
Őexcellenciája Ronan Gargan ír nagykövet beszél az eseményen
fotó: QUEERLIFE.CO/ Tomi Falcsik

A Conor Horgan rendezte The Queen of Ireland 2015-ben a bemutatásakor legtöbb bevételt hozó ír dokumentumfilm lett. Ez alapján több résztvevőre számítottam, és bár kevesen mondjuk pont nem voltunk, de sok szék maradt azért üresen. Tegyük mondjuk hozzá, hogy nem a legszerencsésebb időpont volt ez a fél hetes kezdés, illetve ezeket az előadókat nem éppen egy közepes társaságra tervezik.

A dokumentumfilm az ír drag queent, Panti Bliss-t, azaz Rory O’Neill-t követi. Mint a legtöbb drag queentől, tőle sem állt messze a harsány előadásmód, a szabadszájúság és a botránykeltés. Mindezek ellenére, vagy talán mindezek miatt vált (saját elmondása alapján) teljesen véletlenül aktivistává. Az már nem volt véletlen, hogy az ír LMBTQ jogok harcosa lett.

O’Neill a filmben megdöbbentően őszintén beszél a nehézségekről, magánéletéről, HIV-státuszáról és sikereiről is, a fő téma azonban mégis az azonos neműek házasságáról szóló népszavazás.

Bár a szavazók a 2015-ös népszavazáson 62 százalékos többséggel álltak az azonos neműek házassága mellett, de az odáig vezető út kitartó munkát igényelt, már csak azért is, mert közben több fronton is megpróbálták elhallgattatni O’Neill-t.

Ha csak egy dolgot emelhetnék ki, az minden bizonnyal az a beszéd lenne, amit a Panti a kampány során mondott:

„Bármely futballhuligán, bármely fasiszta, bármely gyilkos, bármely szexuális zaklató házasodhat, de TI nem.”

Mindenképp ajánlom a film megtekintését, már csak azért is, mert egy nagyon szép győzelmet dolgoz fel.

A vetítést egy érdekes pódiumbeszgetés követte. Bán Zsófia író, irodalomtörténész beszélgetett a film főszereplőjével.

Bán Zsófia és a film főszereplője, Rory O'Neill beszélget
Bán Zsófia és a film főszereplője, Rory O’Neill beszélget
fotó: QUEERLIFE.CO/ Tomi Falcsik

Természetesen előkerültek a forró témák is, mint például a vallás és az egyház. Rory O’Neill szerint az embereknek még mindig fontos a vallás, de az egyház befolyása, főleg a homoszexualitás témájában, amiben — elvileg — nem is lehet tapasztalatuk sokkal kisebb.

„Ha ma mond valamit a pápa, anyám meghallgatja, de majd ő dönt arról, hogy mit gondol a végén. És ma már teljesen rendben van, ha mást gondol.”

— fogalmazott O’Neill.

A most 51 éves O’Neill kitért még arra, hogy amikor ő nőtt fel, akkor még nagyon más volt a közmegítélés. Coming out-ja után édesanyja nem tudta kezelni a helyztet, hogy gyermekét és az egyházat is meglehetősen szereti, így az egyébként pap testvérének tanácsát kérte, aki egyszerűen csak azt javasolta, hogy fogadja el a fiát úgy, ahogy van.

Szó esett arról is, hogy a hetvenes-nyolcvanas években nem volt egyszerű dologuk az ír LMBTQ embereknek. Queer emberek tucatjai hagyták el Írországot, ahogy egyébként O’Neill is, akik közül a legtöbben nem tértek vissza soha, nem is magyarázták el családjaiknak, hogy miért nem.

„A saját írségem lett megkérdőjelezve, csak azért, mert queer vagyok”

— mondta O’Neill aki azzal folytatta, hogy a többi queer embert akarta megkeresni, ezért pedig egyenesen Tokióig ment.

Panti-gate, RTÉ

O’Neill még 2014-ben az állami RTÉ televízió The Saturday Night Show című műsorának vendége volt, ahol arról beszélt, hogy az ír sajtóban van néhány homofób szereplő. Őket aztán nevén is nevezte, ebből aztán hatalmas botrány kerekedett, mivel az említett szereplők becsületsértési perrel fenyegették a televíziót. Az RTÉ végül peren kívül megegyezéssel €85 000 fizetett a perrel fenyegetőknek.

A Panti-gate kapcsán O’Neill elmondta, hogy valójában az ír jog sajátosságai, a hosszas pereskedés és ügyvédi költségek elkerülése miatt fizetett a televízió. A jogi szakértők javaslatai alapján ugyanis így jártak jobban, mondhatni ezzel még „spóroltak” is.

Ennek ellenére szerinte az embereket borzasztóan zavarta, hogy a csatorna „előre kifizette” a perrel fenyegetőket.

„Ez az emberek pénze volt, ők fizettek érte” — tette hozzá O’Neill, aki arra utalt, hogy az állami televíziót az adófizetők tartják el, így ez az összeg is az ő pénzükből lett kifizetve.

Bán Zsófia és a film főszereplője, Rory O'Neill beszélget
Bán Zsófia és a film főszereplője, Rory O’Neill beszélget
fotó: QUEERLIFE.CO/ Tomi Falcsik

A Panti-gate miatt egyébként szinte senki sem merte szerepeltetni O’Neill-t, hiszen attól féltek, hogy őket is beperelhetik majd becsületsértés miatt.

Egy színházi darab volt végül az áttörés. A színházban nincsenek ugyanis kamerák, nem adja sem rádió, sem a televízió, így O’Neill Panti karakterébe bújva bátran mert beszédet tartani az LMBTQ jogokról. Ezt a beszédet aztán valaki mégis rögzítette, így virálissá vált.

A beszélgetés végén a közönségből volt még pár kérdés, melyek közül az egyik a pride-ot ellenző emberekkel kapcsolatos volt: „Mi van azokkal, akiknek nincs bajuk a melegekkel, de ellenzik a pride-ot, akik szerint visszafogottabban kellene megjelenni a felvonulásokon?”

„Lószart” — hördült fel O’Neill, majd folytatta — „Hát még a melegek között is vannak, akik szerint egy sima pulcsiban kellene végigsétálni a menetet. Vagy mindannyiunké a pride-on, vagy senkié. A pride pont azt jelenti, hogy befogadunk mindenkit.”

O’Neill szerint egyébként az emberek gondolkodásán csak akkor lehet változtatni, ha hagyjuk, hogy megismerjenek bennünket. Hagyni kell, hogy rájöjjenek, hogy a melegség egy részünk ugyan, de nem csak ebből állunk.

Rory O’Neill szerint Magyarországon jelenleg a gyűlölködő homofóbok hangja erősebb, de nem biztos, hogy ők vannak egyébként többen. Fontos, hogy az LMBTQ embereket támogató heteroszexuálisok is bátran szólaljanak fel, hiszen nekik sem egyszerű, főleg, ha kisebbségben vannak.

Ha munkahelyünkön például kijelentjük — heteróként, — hogy nincs problémánk a melegekkel, akkor azzal másokat is bátorítunk, akiknek szintén lehet, hogy nincs problémájuk amúgy a melegekkel, csak a környezet miatt nem merik ezt kijelenteni.

A támogatók nagyon fontosak. Támogató heteroszexuálisok nélkül nem lehetett volna a népszavazáson elérni ilyen eredményt.

— mondta el O’Neill az esemény végén.


Szólj hozzá
facebookon!

Szólj hozzá
facebookon!